BÁV Zálogfiók

Mária Terézia 1773. augusztus 23-án alapította meg az Első Magyar Királyi Zálogházat, amely ma BÁV Aukciósház és Záloghitel Zrt. néven működik. A BÁV Zrt. több mint 240 éves történelmével a legnagyobb múltú jogfolytonosan működő magyar vállalkozás, országosan közel 100 fiókjával pedig a magyar zálogpiac vezető szereplője.

Célkitűzésünk, hogy széleskörű, biztonságos és gyors pénzügyi szolgáltatásunkkal elnyerjük ügyfeleink elégedettségét.

1773: Első magyar királyi zálogház (Pozsony)

Társaságunk jogelődje a bécsi mintára Pozsonyban szerveződött első magyar királyi zálogház, melynek latin nyelvű kiváltságlevelét 1773. augusztus 23-án Mária Terézia látta el kézjegyével.
A zálogház a Domus Fiduciaria nevet kapta, megalakításának elsődleges célja pedig az uzsorakamat letörése volt. (Abban az időben a magyar királyság területén még sem takarékpénztár, sem bank nem működött, kézizálogra kölcsönt csak magánszemélyek nyújtottak.) Felügyeletét a magyar királyi Helytartótanács látta el, egy erre a célra felállított háromtagú irányító bizottság (Comissio Directiva) keretei között. A vezető állásba történő kinevezéseket a Helytartótanács felterjesztésére az uralkodó erősítette meg. A zálogház élére elsőként Engelhardt Jakab került.
A kézizálog ellenében nyújtott szerény kamatozású hitel elsősorban az alsóbb néposztályok és az alacsony jövedelműek számára jelentett nagy segítséget, mert átmeneti pénzzavarukat áthidalhatták anélkül, hogy véglegesen meg kellett volna válniuk kedves, emlékezetes tárgyaiktól. Ugyanakkor az ügyfelek köréből nem hiányoztak a vagyonos és birtokos osztályok gazdagabb tagjai sem, lévén Pozsony a kor magyar fővárosa, és az országgyűlések színhelye.

1787: Magyar királyi zálogház (Buda)

Az infláció, a lelassult kereskedelem, és a forgalom visszaesése miatt a zálogház székhelyét 1787-ben Pozsonyból Budára, a Vízivárosba helyezték.

1802: Királyi belvárosi zálogház (Pest)

Pest erősödével – 1802. február 10. és április 21. között – a zálogház székhelyét újra átköltöztették a mai Királyi Pál és Szerb utca sarkán álló, valamikori klarissza zárda épületébe. A házat a nővérek beköltözése előtt, 1712-ben már városi raktárnak használták. A rend feloszlatása után kórház működött benne, majd egy része a zálogház elhelyezésére, másik része papnevelde, illetve pálos kolostor céljaira lett kijelölve. A zálogház ekkor már – folyamatosan növekvő mértékben – értékesített ki nem váltott zálogtárgyakat (1888:XXII törvénycikk 2. paragrafus (1)).

1903: Központi székház építése (Kinizsi utca)

1890-ben szükségessé vált egy olyan központi komplexum létrehozása, amely már a kor technikai színvonalának megfelelő ügyfélforgalmi és tárolási helyiségekkel, illetve árverési csarnokkal is fel van szerelve. Ennek eredményeképpen 1903-ra felépült a Központi Zálogház nem messze a Belvárostól, a Kinizsi és a Lónyay utca sarkán.

1919: Magyar állami zálogházak

A Tanácsköztársaság győzelme után az intézmény „Magyar Állami Zálogházak” néven a Szociális Termelés Népbiztossága fennhatósága alá került. A társaság tevékenységi köre új üzletággal bővült az ún. beraktározási tevékenységgel. A vesztes világháborút követően a zálogház átvette és megőrizte a menekültek ingóságait, majd a kiváltatlan zálogtárgyakat az Árverési Csarnok nyilvános árverésein – a tényleges értéket leginkább megközelítve – értékesítette.

1920: Állami Árverési Csarnok

Az Árverési Csarnok 1920. február 17-én kezdte meg működését. Létrehozásának elsődleges célja az aukciók helyszínének biztosítása volt, melyeket kezdetben Vagyonmentő Vásárok-nak hívtak. Emellett a zálogház
napi árveréseket is bonyolított ugyanitt. Másik oka a csarnok létrehozásának az volt, hogy kiállítási termeiben a közönség megismerhette a hazai ipar termékeit és művészeti alkotásait. (Az iparművészek itt értékesíthették alkotásaikat.)
A sikeres árverések láttán a zálogházak igazgatósága művészeti aukciók megtartását kezdeményezte az illetékes minisztériumnál, amire megkapta az engedélyt. Az első árverésen Horthy Miklós kormányzó is részt vett. 1922. október 1-én az Állami Beraktározási Vállalat beolvad az állami zálogházba.

1924: Magyar Királyi Postatakarékpénztár

Az Állami Zálogházak és a Postatakarékpénztár 1924. július 1-vel egyesült, amely – párosulva a konkurencia jórészének megszűnésével – egyúttal azt is jelentette, hogy a kézizálog üzletág szervezetileg is integrálódott a bankári tevékenységbe. Ez a szervezeti forma maradt fenn a felszabadulásig. 1946. augusztus 1-től – a forint bevezetésekor – kezdődött újra az üzleti forgalom, új szellemmel, új kamatpolitikával és átmenetileg mérsékelt kölcsönfolyósítással.

1948: Állami Zálogház és Árverési Csarnok

1948. szeptember 1-én a zálogtevékenység elvált a Postatakarékpénztártól és mint új vállalat, „Állami Zálogház és Árverési Csarnok” néven kezdte meg önálló működését. A vállalat profilja 1948. novemberében kibővült az „ingóságok bizományi értékesítésével”, felügyeletét 1950. júliusától a Belkereskedelmi Minisztérium vette át.

1951: Bizományi Áruház Vállalat (BÁV)

Az állami vállalat tevékenységi köre jóval szélesebb volt, mint más kiskereskedelmi vállalatoké: elvben szinte minden cikk megvásárlására, bizományba vételére és értékesítésére kiterjedt.

Vállalati profilok: mindennemű használt áru, ingóság, antik és egyéb ezüst tárgyak, nemesfém ékszerek, érmék, numizmatikai tárgyak,

• gyári selejt és alkalmi áru, vendéglátó-ipari, kereskedelmi berendezések bizományba történő átvétele és értékesítése,
• művészeti aukciók és napi árverések rendezése,
• külföldi vásárlók részére hazai és külföldi kiskereskedelmi boltok létesítése és aukciók rendezése,
• lakberendezési tárgyak kölcsönzése diplomáciai testületek, filmgyárak, színházak, rádió, TV részére díjfizetés ellenében,
• a tevékenységi körébe tartozó áruk termelése, javíttatása, átalakítása, tisztítása és ezek termeltetése,
• kézizálog ellenében pénzkölcsön folyósítása,
• értékbecslés végzése, ingóságok díjfizetés ellenében történő megóvása és megőrzése.

1991: BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt.

A politikai és gazdasági rendszerváltást követően a vállalat részvénytársasággá alakult, majd 1992-ben a tulajdonosok 200 millió forint jegyzett tőkeemelést hajtottak végre.

1997: BÁV részvények bevezetése a tőzsdére

A BÁV Rt. részvények nyilvános forgalomba-hozatalára 1997. szeptember 29-től október 10-ig került sor. 1997. december 4-én két millió darab 1.000 forintos névértékű, névre szóló törzsrészvény került bevezetése a Budapesti Értéktőzsdére.

1998: BÁV Zálog Pénzügyi és Szolgáltató Rt. alapítása

A pénzügyi vállalkozás 100%-ban BÁV Rt. tulajdon, a zálogtevékenységet e cég megbízottjaként a BÁV Rt. végzi.

2001: A társaság zártkörű részvénytársasággá alakul

A részvények kivezetésre kerülnek a tőzsdéről. Tudatos profiltisztítás után a cég jelenleg három üzletággal rendelkezik: zálog, kereskedelem és ingatlanhasznosítás.

• Zálog: Kézizálog-hitelfolyósítás, ékszerértékesítés
• Kereskedelem: Festmények, bútorok, szőnyegek, műtárgyak, illetve arany-ezüst ékszerek vásárlása, bolti értékesítése és aukcionálása. Továbbá a BÁV által forgalomba hozott aranytömbök értékesítése.
• Ingatlanhasznosítás: Ezt a tevékenységet a BÁV csoporton belül önálló társaság végzi.

2007: BÁV Aukciósház megnyitása (1052 Bp., Bécsi utca 1.)

A 2007 májusában megnyitott BÁV Aukciósház a magyar műtárgypiacon egyedülálló módon egyesíti magában az árverezőház, a műtárgybolt és a galéria funkcióit. A műkereskedelmi tevékenységek hatékony összehangolásával az Aukciósház igazi multifunkcionális kereskedelmi központtá vált.